2019.10.31.
Ma nem sok minden történt.

Reggel azzal a tudattal keltünk, hogy lesz fél napunk bejárni Chengdu főbb látnivalóit, ugyanis délután indult a gépünk Makaóra, ahol az estét szintén egy rövid városnézéssel akartuk fűszerezni. Így hát a nagyobb cuccokat a hostel recepciójánál hagyva elindultunk Chengduban a Wenshu kolostorhoz, ami pár utcára helyezkedik el a szállástól. Kicsit párás volt a levegő és borús az ég, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, mert az előrejelzések csak délutánra mondtak kisebb záport, de addigra mi már úgyis a reptérre foguk tartani. Na persze, ezzel az égiek nem értettek annyira egyet és már a kolostorban el kezdett szemerkélni az eső. Ez legalább misztikus hangulatot kölcsönzött a helynek, igazából egész különlegesnek tűnt így a komplexum, hogy egy sejtelmes pára vonta be az épületeket. A kolostorba sokan jöttek imádkozni, de meg is értettem, hihetetlen nyugalmat árasztott a kert és a buddhista épületek. Sajnos az egyikben flexeltek, de magyarként ezt a hangot a vasárnapi pihenéshez társítjuk, szinte már jól is esett hallani. Majdnem honvágyam lett! A munka hevétől távolabb viszont tényleg nyugi fogadott minket, a kertben pavillonok, szökőkút, kisebb mesterséges tavak díszelegtek.

A templomi látogatás után ideje volt reggelizni és még odafelé láttunk pár kifőzdét, amik szimpatikusnak tűntek. A xiani húsos bucihoz hasonlót kínáló árust választottuk és Lacó húsosat, én fűszeres paprikásat kértem, ami kellemesen csípős volt.

Egy kávéra is betértünk a sarki kávézóba és elkövettük azt a hibát, hogy nem elvitelre kértem, mert utána metrózni akartunk és gondoltam, addig úgysem tudom elfogyasztani, igyuk meg inkább helyben. Életemben ilyen lassan elkészülő kávét még nem ittam. Egyébként nem volt rossz, csak már mentünk volna. Igyekeztem hamar legurítani az americanot, de az időjárás így is megviccelt minket, mert míg bent ültünk, minden rendben volt, mire elindultunk, leszakadt az ég. Erre nem készültünk fel, szóval a kis hátizsákomra nejlonszatyorból rögtönöztünk védőt. Lacó videón megörökítette a kiváló, akár divatdiktátorokat is megszégyenítő eleganciámat, otthon majd megnézhetitek és irigykedhettek.

Az eső ellen felkészülve elrohantunk a metróig és onnan a város főterére mentünk, ahol Mao Ce-tung szobra áll. A főtértől a híresebb chengdui bevásárló utcákra kanyarodtunk.

Sok időnk nem maradt, mennünk kellett vissza a hostelbe, hogy még rendben kiérjünk a reptérre. A hostelben még épp elcsíptem egy beszélgetést, aminek részeként elhangzott az egyik fél részéről, hogy nem tudja, mi az a kínai nagy fal.. érezhető, mennyire sokkolt ez, ha még ide is leírom.. Valaki eljön Kínába és nem tudja, mi az a kínai nagy fal.. Oké, szóval ezen merengtem, miközben trappoltunk a másfél kilométerre lévő metró megállóig. Szerencsére itt már épp nem esett, így legalább az eső nem hátráltatott minket. Fel akartunk szállni egy buszra, de sajnos pont akkor nem jött, mikor nekünk szükségünk lett volna rá (előtte láttunk elmenni persze többet is ..). Azért megnyugtatok mindenkit, hogy kiértünk a reptérre és semmi gond nem volt. Lacó még otthon lefoglalta erre a járatra a helyeket, szépen az ablak mellé, hátul. Nos, valamit variáltak, mert végül Lacó a folyosó mellett ült és a tegnapi úttal ellentétben -amikor az ablaknál ült ês végig felhőben és porban repültünk-, most csodálatos volt a kilátás, de az ablaknál ülő bácsi végig kitakarta a fotózásaival a látványt. A legutolsó sorban kaptunk helyet, azonban ez volt az egyetlen olyan sor a gépen, ahol nem lehetett hátrahajtani az üléseket. Az előttünk levők viszont gyakorolták ezt a jogukat, szóval a fejtetőiket bámulhattuk végig. A tegnapi pukis repülés legalább nem ismétlődött, ellenben most hánytak az előttünk lévő ülésen. Repülni jó. 

Amit még kicsit furcsának találtunk, hogy itt is és majd Makaóban is percekig vizslatták az útlevelünket, mintha valami hibát keresnének. Makaóban már kezdtem elképzelni, ahogy Lacó szeme láttára elhurcolnak, mert nem ismernek fel a kép alapján, vagy ki tudja, miért. De semmi ilyen nem történt (pedig az micsoda sztori lett volna). A gépen kaptunk vacsit, ami annak fényében különösen értékesnek számított, hogy Chengduban már nem tudtunk ebédelni és Makaóra csak este érkeztünk.

Makaón minden kint van portugálul. Igaz, nem sokkal nagyobb segítség, mint a kínai, nem is sikerült egyből rájönni, meddig kell majd és melyik busszal beutazni a szállásunkig a reptérről. Lacó végül megkérdezte az információs pultosokat, akik az MT4-es buszt ajánlották. Ez rögtön egy kisebb városnézést is jelentett, mert a busz minden bokornál (vagyis itt inkább minden kaszinónál) megállt, tartott vagy fél órát az út. Sajnos nem unatkoztunk, mert Lacó kapott egy sms-t a mobilszolgáltatótól, hogy elérte a mobilinternet keretének 80%-át, majd egy perccel később azt, hogy betelt a keret és tiltják az adatforgalmat. Sajnos egy tizenhatezres számla is említve lett, amit nem igazán értettünk, tekintve, hogy egy napja aktiválta újra a roaming szolgáltatást. A remek, csodálatos, imával köszöntött drága jó mobilszolgáltató ugyanis külön csomagban kezeli Makaót és Lacónak meg a Kína-Hongkong lett előfizetve.. Már sejthető, merre megy ez.. A szálláson a wifi biztonságában és egy kis otthoni segítséggel (amit ezúton is köszönünk!! :)) kiderült, hogy az apró összeg bizony forgalom alapon lett kiszámlázva, röpke egy percnyi nethasználat után. Makaón tehát senki soha ne akarjon azzal a kék mobilszolgáltatóval netezni, vagy nagyon nézze meg előre, mire fizetett elő.

Holnap elindulunk felfedezni Makaót.