Az éjszaka a mini-lakban egész tűrhetően telt, mondjuk olyan 4 óra körül felébredtünk, mert mindketten csapzottak voltunk a meleg párás levegőtől. Már hallom is az anyukákat, hogy miér nem nyitottunk ablakot, de megnyugtatok mindenkit, hogy nyitottunk és nem járt a levegő egyáltalán. A légkondi viszont nagyon erősen ment bekapcsolva, ezért éjszakára kikapcsoltuk. Na, hajnal 4-kor ez megdőlt és beizzítottuk egy időre, hogy tudjunk aludni. Van egy ventillátor is a falon, de az meg olyan, mintha szélcsatornában állnék és épp a tornádót szimulálnák. Szóval így. De azért tényleg sikerült pihenni, nem olyan rossz a szoba. 

Reggel elsétáltunk a partra, ami kb pár sarkora volt található. Már ezt a 10 perces sétát követően megállapítottuk, mennyire jó ötlet volt rövidnadrágot hozni! Gyakorlatilag gatyarohasztó meleg van és ez elvileg már a jó idő itt. Nyáron elviselhetetlen a pára meg a meleg. Most olyan 28 fok körül vagyunk. A parton fotózgattunk, meg elfogyasztottuk az almáinkat meg pár pogit reggeli gyanánt. Ebédre már hongkongi menü volt tervben, mert találkozót beszéltünk meg Yeyével, Lacó volt kollégájával. Addig viszont volt még pár óra, így az elfogyasztott reggeli után tovább sétáltunk a parton. Nagyon hangulatosan kialakított sétányról van szó, legyezőhöz hasonló padokkal, amikre növényeket futtatnak fel. A parttal szemben a hongkongi üzleti negyed látszódik. Mivel helyi mérce szerint korán voltunk, így elég álmos hangulata volt ennek a résznek. Nem tudtam azonban felhőtlenül élvezni, mert folyton a fogam jutott eszembe. Vagyis eszembe juttatta magát, mert időnként megfájdult. Úgyhogy rövid kínlódás után felhívtuk a biztosítót megtudakolni, hogy ilyenkor mi van. Szerencsére térítik, ha elmegyek dokihoz, úgyhogy ahogy Lac mondaná, erről legalább "levan a gond". Már csak találni kellett egyet.

Előtte azonban sétányt akartuk kiélvezni. Ennek a végén Bruce Lee szobra található. Ő azért került ide, mert nagy hatása volt a harcművészetekre és a közönségi szavazás őt választotta. Tudtam, hogy korán meghalt, de nem emlékeztem, hogy csupán 32 éves volt..

Bruce Leet magára hagyva a Kowloon park felé vettük az irányt (közben beugrottunk a szállásra fogkeféért, bízva az aznapi ellátásban), amin belül a madár parkot is megnézhettük. Itt flamingókat láttunk. Meg rengeteg teknőst, amik nem madarak, tudom. Meg szintén a parknak a része a nyilvános uszoda (de jó lettlvolna csobbanni egyet!) és a képregényhősök utcája, ahol kétméteres szobrokon lehet megcsodálni a leghíresebb comic sztárokat, illetve a plaketten elolvasni a történetüket. Annyira nem ismertük egyiket sem, de a kacagásokból láttuk/hallottuk, hogy a több csapatnyi kis ovis rendkívül élvezték a helyet. A képregényhősöknek búcsút intve a sarki mecset felé vettük az irányt, mert az utikönyv úgy említi, mint nevezetesség. Annyira csodálatos látnivaló, hogy kívülről nem lehet rendesen lefotózni, bemenni pedig csak muszlimként lehet. Tehát nem tudok róla nyilatkozni, megéri-e megnézni. A vallási pillanatokat kihagyva kénytelenek voltunk ismét az utcai forgatagba vetni magunkat. Egyébként megállapítottuk, hogy egyáltalán nem vészes a tömeg. Később erre Yeye azt mondta, hogy háromszor ennyien szoktak lenni, csak most kevés a turista a tüntetések miatt. Elsőre azt gondolnám, hogy ennek nem annyira örülnek itt, de állítólag a szokásoshoz képest most kedvesebbek az emberek. Biztos kipihenték az embereket mostanra. Vagy csak a turistákat.

Yeyével a Hongkong szigeten találkoztunk és egyből a dimsumozdába vettük az irányt, mert asztalt foglalt, hogy tuti legyen helyünk ebédidőben. Ehhez úgy egy negyedórás sétát tettünk. Aminek a végén kiderült, hogy csak az ellenkező irányba kellett volna elindulnunk és akkor két perc lett volna, így meg megkerültük az egész tömböt. Mi jól szórakoztunk ezen és betuttuk városnézésnek. Legalább tovább ismerkedtünk a városi hangulattal, ami egyelőre mindkettőnknek bejön. Nekem felszínre törnek az élmények, teljesen olyan, mint anno, csak eső nélkül. Szuper ez a város!

Ebéd:

Barbecue liba, ami leginkább a pekingi kacsához hasonlított. Ez Lacóék ették, ahogy az édes-savanyú sertést ananásszalt is. Abból az ananászra azért én is rájártam, a szósz igazán ízletes volt.

Zöldségekkel töltött gombóc:

Sült babos rétes(talán valahogy így fordítanám):

Rákkal töltött rizstekercs:

Minden isteninek bizonyult. (Megint kezdek éhes lenni!)

Ebéd után elmentünk kávét venni, vagyis csak Yeye vett, mi most nem. Utána pedig ellátogattunk a munkahelyére. Az irodaházban több cég székhelye van, az övék egy irodányi, jelenleg ketten dolgoznak, a helyi kirendeltségen, de ma ebből is csak ő dolgozott. Úgyhogy nem volt gond, hogy ott időztünk nála, sokat mesélt, nekünk. Közben nagyon sokat segített, mert keresett fogorvost, pedig nem volt egyszerű.. mindenki csak holnapra tudott időpontot adni... Végül egy utcányira sikerült találni egyet, aki fogadott is egy órán belül! Wow, hongkongi fogorvosi látogatás, ilyen sem volv még! 

Dobpergést kérek... 

A fogaim tökéletesek, de van egy hajszálrepedés a csonton, amit pl az állkapocs szorítása okozhat. És ez sugárzik lefele.. szóval megúsztam egy vizsgálattal, röntgennel és nem is volt drága sem, cserébe nagyon kedvesek és alaposak voltak. Ha hazamegyek, azért el kell menni majd megnézetni. És ha már az otthoni vizsgálat, Lacónak meg a füle fáj, mert bedugult a repülőn és nehezen dugult ki, nem is sikerült neki teljesen. Na és mit csinál problémakor az ember? Neten olvas utána, hogy mi lehet a baj. Lacó uzána olvasott és azt olvasta, hogy megrepedhetett a dobhártyája. Ti ne olvassatok orvosi javaslatokat neten. Ne legyetek olyanok, mint Lacó. Mindenesetre jól kiröhögtük magunkat.

Yeyétől az orvos után elbúcsúztunk és a hongkongi csúcs felé indultunk metróval. Gyorsan elcsíptük a fogaskerekűt, amivel feljutottunk a hegy tetejére. Ide elsősorban azért érdemes felmenni, mert gyönyörű a kilátás az egész városra. Rádásul mi pont az esti fényeket kaptuk, amiről külön szuper képeket lehet lőni. Legalábbis lehetne, ha nem lenne szmog meg tömeg. Eleinte tehát Lacó cseppet (értsd: nagyon) csalódott volt, de engem elborítottak az emlékek és esős viszonyoknál azért ez így még mindig látványosabb volt, bár nekem akkor is elképesztően tetszett a latvány. Ahogy egyre inkább sötétedett, a szmog is kevésbé éreztette hatását és ezzel egyenesen arányosan Lacó mosolya is szélesedett. 

Fényképezővel szebben látszódik.

Lac kinézte, hogy lesz fény show, úgyhogy busszal lementünk a hegyről, star ferryvel ("sztár Feri" :) ) pedig át a túloldalra. Pont a vízen hajóztunk, amikor elkezdődött a fényjáték. Ez gyaorlatilag azt jelenti, hogy lézert és reflektort lőnek a felhőkarcolók tetejéről 8-tól negyed 9-ig. Hihetetlen látványos, ahogy a vízen tükröződnek a színek. Pont ilyenkor mennek a tipikus hongkongi vörös vitorlás hajók is, amiket amúgy is nagyon vártam, hogy lássak. Erről twitteren mindjárt osztok meg videót (itt megy minden, Kínában nem fog).

A hajóút végén még sikerül úgy kiérni a sétányra, hogy elcsíptük a fények utolsó pár percét is. 

Innen már hallani lehetett a tüntetőket. Rajtuk keresztül vezetett az út hazáig, illetve az éjszakai piacra (Temple street), de ezt még mindenképp meg akartuk nézni, meg már éhesedtünk is. A tüntetés ezen a környéken viszonylag könnyednek bizonyult, mert csak sorban álltak egymás kezét fogva a fiatalok a járdán. Elfértünk, semmi atrocitás, rombolás, rendőrt sem láttunk. Remélem, ennél nagyobb esemênybe nem is futunk bele. 

Az éjszakai piacon mindenféle csecsebecséket árulnak, illetve pár utcát az ételeknek is szenteltek. Kifőzdék egymás mellett jobbnál jobb választékkal. Pl látrunk egy helyet, ahol hatalmas rákokat lehetett enni (magadnak kell megbontank). Voltak gombócozók, levesesek, tésztások. Kinek mi a szíve (gyomra) vágya. Ja, ha már gyomkr, több helyen lehetett pacalt kapni. Tiszta magyarságos hangulatunk támadt. 

Végül egy gombócos és egy rövid pénzfelvételes kitérő után egy.. szintén gombócoshoz ültünk be. 

Jó éjszakátként küldöm a legcsinibb ételünk fotóját (vörös bab lasztával töltött):

Összességében kellemes nap volt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy fogorvos lesz a soron, meg még céghez is bemegyünk. Nagyon örültünk viszont mindketten Yeye társaságának! :)