2019.10.21. este

A Jingjiang komplexumból tehát csak a hegyet láttuk, mást nem nagyon. Igyekeztünk bejárni a területet, de minden le volt zárva sajnos. Becsületthol lés kellemes meglepetésként egy szuper street food és kisboltos utcára jutottunk ki. Látszott, hogy pár éve alakíthatták ki, mert az épületek újnak néztek ki. Ennek ellenére a régi stílust próbálták visszahozni, emiatt nekünk kifejezetten tetszett. De ahogy láttam, a helyiek is szerettek itt lenni, nyüzsgött az utca a családoktól, fiataloktól. Rövid séta kellett csak, hogy felfedezzük, itt fogjuk feledtetni az ebédet. Az egyik kedvenc helyen a chiliket árusító üzlet, ahol ott helyben aprította egy óriási bárddal a néni a hatalmas tálban lévő chilit és fokhagymát. Alig bírtam betelni az illatokkal, ráadásul kóstolni is lehetett, úgyhogy kipróbáltam különféle keveréket meg marinált babot is. Gondolkodtunk, hogy veszünk az egyikből, de sajnos csak üvegben árulták, vagy ami műanyag, az meg egy nagyobb befőttes mérete volt. Sajnos erről le kellett tennünk emiatt, mert a feladott hátizsákban szinte biztos, hogy összetörne az üveg, a nagy műanyag pedig nem férne el. Nem messze a chilistől az egyik kis térnél találtunk egy kínai sütiket áruló boltot, ahol szintén megkóstoltuk a kínálatot. A kínai sütit nehéz leírni, mert otthon nem nagyon található ilyesmi, de nem a piskóta-krém kombinációra kell gondolni. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha gesztenyepüré állagú tésztába tölteléket tennének és ezt különböző formájúra gyúrnák. Mindegyik kicsi, egy falatnyi könnyed édesség. A bolt mellett egy régi helyi épületet találtunk. Az eredeti járólapokat a téren üveg borította, hogy ne sérüljenek tovább. A kajás utcán vettünk még 4 töltött bucit is, amit a gőzölés után még át is sütöttek, így jó ropogós lett a teteje meg az alja. Miután elfogyasztottuk, elindultunk a pagodák felé. Találgattuk, hogy fel lehet-e még menni, mert elvileg 9-ig nyitva volt, de végül nem próbáltuk meg, mert leragadtunk a kivilágított épületek látványánál. Ha ötszáz kép nem készült arról a két pagodáról, akkor egy sem. Mivel ezt a parkot, aminek a közepén a vízben a pagodák is találhatók, körbe lehet járni, így sétáltunk egy nagyot a nap zárásaként (közben nagyban fotózás). Ide nagyon megérte ellátogatni, csodálatosan szépen kivilágították a tornyokat, nem győztünk betelni a látvánnyal.
Amikor már kellőképpen elfáradtunk, hazasétáltunk.

A Jingjiang komplexumból tehát csak a hegyet láttuk, mást nem nagyon. Igyekeztünk bejárni a területet, de minden le volt zárva sajnos. Így kimentünk és kellemes meglepetésként egy szuper street food és kisboltos utcára jutottunk ki. Látszott, hogy pár éve alakíthatták ki, mert az épületek újnak néztek ki. Ennek ellenére a régi stílust próbálták visszahozni, emiatt nekünk kifejezetten tetszett. De ahogy láttam, a helyiek is szerettek itt lenni, nyüzsgött az utca a családoktól, fiataloktól. Rövid séta kellett csak, hogy felfedezzük, itt fogjuk feledtetni az ebédet. Az egyik kedvenc helyen a chiliket árusító üzlet, ahol ott helyben aprította egy óriási bárddal a néni a hatalmas tálban lévő chilit és fokhagymát. Alig bírtam betelni az illatokkal, ráadásul kóstolni is lehetett, úgyhogy kipróbáltam különféle keveréket meg marinált babot is. Gondolkodtunk, hogy veszünk az egyikből, de sajnos csak üvegben árulták, vagy ami műanyag, az meg egy nagyobb befőttes mérete volt. Sajnos erről le kellett tennünk emiatt, mert a feladott hátizsákban szinte biztos, hogy összetörne az üveg, a nagy műanyag pedig nem férne el. Nem messze a chilistől az egyik kis térnél találtunk egy kínai sütiket áruló boltot, ahol szintén megkóstoltuk a kínálatot. A kínai sütit nehéz leírni, mert otthon nem nagyon található ilyesmi, de nem a piskóta-krém kombinációra kell gondolni. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha gesztenyepüré állagú tésztába tölteléket tennének és ezt különböző formájúra gyúrnák. Mindegyik kicsi, egy falatnyi könnyed édesség. A bolt mellett egy régi helyi épületet találtunk. Az eredeti járólapokat a téren üveg borította, hogy ne sérüljenek tovább. A kajás utcán vettünk még 4 töltött bucit is, amit a gőzölés után még át is sütöttek, így jó ropogós lett a teteje meg az alja. Miután elfogyasztottuk, elindultunk a pagodák felé. Találgattuk, hogy fel lehet-e még menni, mert elvileg 9-ig nyitva volt, de végül nem próbáltuk meg, mert leragadtunk a kivilágított épületek látványánál. Ha ötszáz kép nem készült arról a két pagodáról, akkor egy sem. Mivel ezt a parkot, aminek a közepén a vízben a pagodák is találhatók, körbe lehet járni, így sétáltunk egy nagyot a nap zárásaként (közben nagyban fotózás). Ide nagyon megérte ellátogatni, csodálatosan szépen kivilágították a tornyokat, nem győztünk betelni a látvánnyal.
Amikor már kellőképpen elfáradtunk, hazasétáltunk.