Ma kicsit hosszúra nyúlt a napunk, de olyan jól elbeszélgettünk Yeyével, hogy nem bántuk.

Ezért most csak azokat a részeket tudom megosztani, amiket gyorsan nap közben írtam. A második felét a napnak majd megírom holnap a vonaton Kanton/Guangzhou felé menet. Ugyanis holnap irány Kína, egy nem is olyan rövid időre elhagyjuk Hongkongot.

Ja, amúgy itt jelenleg éjjel 3 óra van ám (értékeljétek!).

A nap:

Reggel első dolgunk a szundi volt, vagy ötször, így végül 8.40 körül keltünk. Hajat mostam, ami igazi kihívást jelentett a mini fürdőben. Sokat gondoltam Nórira, hogy vajon napi szinten ebben a kis fürdőben milyen lenne elvégezni ezt a műveletet. Éjszakára bezártuk az ablakot, így talán tovább maradt bent hűvös, de azért nem volt jelentős a különbség és éjjel megint csak fel kellett kelni egy rövid klímázásra. Sebaj, nem siettük el a reggelt legalább. Elkészülés után valami reggeliző helyen kezdtünk el gondolkodni, míg rá nem jöttünk, hogy egy bevándorló negyed közepén van a szállásunk, aminek a bazár része van ráadásul alattunk. Szóval sokáig nem kellett kutakodni, egy indai kajáldára esett a választás. Lacó rám bízta magát és samosát kértünk meg egy ahhoz hasonló pite-szerű dolgot. Mindkettő krumplival volt töltve, csak a samosába több borsó került, míg a másikban pedig valamilyen péksütemény tészta is helyet kapott. Kértünk hozzá indiai teát is (gyakorlatilag chai latte), hogy teljes legyen a menü. Mindketten elégedetten távoztunk és az ízek mellett az sem volt elhanyagolható, hogy nagyon olcsón ettünk. Mondjuk eddig nincsenek olyan elszállt étel árak szerencsére.

A Csungking Mansion, ahol a szállásunk van, nem örvend amúgy valami jó hírnévnek. Drogosok meg bűnözők helye volt sokáig...Elvileg már nem ilyen, de azért Yeye például elborzadt, amikor megtudta, hogy hol lakunk. Nos, most már mindegy. Érdekes arcok mászkálnak az épületben és a bazárosban is, de semmi veszélyes. Egyelőre megvagyunk rendben. A kaja jó, nagy baj nem lehet.

Reggeli után az egyik korábban kinézett templom felé indultunk metróval, a Wong Tai Sinhez. A legfurább itt az, hogy hatalmas betontömbök ölelik körbe, igencsak kontrasztos hatást keltve. A tavol-keleti templomokhoz híven itt is rengetegen imádkoztak füstölővel a kezükben. Lacó fotózott is pár „vallási áhítatban fürdő embert", én meg közben árnyékot kerestem és az egyik szökőkút társaságában várakoztam rá.

Ezt követően nagyon átgondoltan a déli napsütésben indultunk el a dombon elhelyezkedő Fat Jong templomhoz. Mire felértünk, kellemesen kimelegedtünk és kb egy hordónyi vizet magamba tudtam volna dönteni. De úgy véltük, megéri megnézni a helyet, mert állítólag a turisták nem igen látogatják, pedig a fehér falakhoz vörös oszlopokat kár kihagyni. Az ajtót zárva találtuk és nem is tűnt fel elsőre, hol lehetne bemenni, mígnem egy őr eligazított minket. Lifttel kell ugyanis bejutni! Szóval szépen megvártuk a liftet és felmentünk a negyedikre templomot látogatni. Ekkorra már a pokolba kívántam a napot, úgyhogy a rövid körbejárást követően leültünk elnyammogni az almánkat. Életmentőnek bizonyult..ahogy az a kis szellő is, ami volt.

Jaj, majd elfelejtettem. Gondoltunk Ádámra, mert itt is vannak Teslák! Nem számoljuk, azért nem egy Oslo, de van jópár.

A másik, ami megkapja az ember szemét a rengeteg tüntetős falfirka, plakát, stb. Sok közterület tele van graffitivel, olykor elég durvákkal is. A Wong Tai Sin metrómegállónál pl egy egész fal és még a talaj is tele volt plakátolva.

Itt szálltunk fel visszamenet a Prince Edward megálló felé, mert következőnek a virág piac és a madár piac szerepelt a listánkon. Ezekről olyan sokat nem tudok írni, viszont a madár piac elég szomorú a sok ketrecbe zárt madárral, amik nem egyszer egy egészen kicsi ketrecben szorongnak többen. Introvertáltként ezt elképzelni is szörnyű.
Ha már ketrec, amúgy nem csak a mi lakhelyünk pici, de úgy általában mindegyik lakás. Azt néztük, hogy az átlagos méret olyan 30m2 körül lehet, mert akármelyik épületet figyelem, mindenhol több lakás van egy sorban, és kb egy ablak egy lakás. Ezzel szemben a külsőségek különösen fontosak, a ruhára, sminkre, egyéb kiegészítőkre kifejezetten adnak.
Ma még ellátogattunk arra az utcára, ami Hongkong korábbi határát jelentette. Igazából ma már erre semmi sem utal, mert csak egy hosszú sugárútról van szó. Láttuk még a jáde piacot is, ami a gyakorlatban egy sor jádét áruló boltot takar.

Helyi állványos munka:

Egy idő után kezdtük úgy érezni, hogy akár ebédelhetünk is, ezért megnéztük, mit ajánl a könyv. Az olcsó kínai kaják kínálat mind elég messzinek tűnt, úgyhogy végül az első szimpatikus helyre tértünk be. Lacó valamilyen hongkongi specialitást evett, ami tésztába töltött marhahúst és hagymát jelentett. A pincérek felváltva próbálták elmagyarázni, mennyire lesz csípős, de végül Lacó megelégedett a meglepetés erejével. Szerencsére az ízlésének megfelelő volt. Én egy tészta levest válogattam össze, amiben vastag tészta, gomba, babcsíra meg saláta volt, illetve az a tofu-rétes ,amit tegnap is ettünk. Fogalmam sincs, mi az magyarul, nekem tofu-rétes marad. Mindez pedig kellemesen csípős szósszal volt leöntve. Úgyhogy sikerült egy klassz ebédet szerezni ma is.

A nap utolsó napirendi pontja a Peak volt, megint. Ugyanis tegnap nem annyira volt szép napsütésben, viszont ma busszal mentünk fel. Közben is tudtunk fényképezni és gyönyörködni a kilátásban.... Folyt. Köv.