Szörnyű, hogy nem tudom, meddig írogathatok még ide, tényleg le lesz tiltva vagy sem a blog. Pedig előzetesen nem talált hibát a teszt oldal.. Mindenesetre a kínai részen kicsit körülményesen ugyan, de tudtam írni. Igaz, nem teljesen tudom ellenőrizni, látszódik-e a poszt... 

A járatunk Hongkongba kisebb késéssel indult, de ebből nekem nem sok jött le, mert amint beszálltunk, elaludtam. Jó sokat alhattam, mert Lac azzal köszöntött, hogy "nem, ez még nem Hongkong", ugyanis fél órával az indulási idő után még mindig a kifutón dekkoltunk. Végül nem telt rosszul az út, itt is kaptunk ebédet/vacsorát, kinek épp milyen időzónában tartózkodott a gyomra. A kaja oké volt, Lacó csirkés tésztát, én pedig párolt zöldségeket kaptam krumplival, gyümölcsökkel. Egyébként az is előny a speciális étrendben, hogy mindig én kapom meg először. A többiek meg csak lesnek éhesen.

De a mai lényeg, hogy megérkeztünk Hongkongba! 

Az igazi "igen, itt vagyunk" érzést az adta, amikor már a reptéri expresszről is leszállva az egyik metrómegállóból ráláttunk a sajátos hongkongi képre, a neo és led fénnyel megvilágított felhőkarcolókra. Ez is olyasmi, amit nem lehet megunni. Pedig egyikünk sem vágyik arra, hogy nagyvárosban éljünk, de ez azért nem semmi..

Kis közjátékként háromszor tértünk vissza a metróban a jegyeladó pulthoz, mert nem tudtuk, mit akarjunk. Szerintem simán lepacsizhattunk volna a végére az eladó sráccal. Végül kettő octopus kártyát vettünk, Lacó nagy bánatára, mert ezek nem különleges kiadásúak, hanem a simák. De megnyugtattam, hogy majd max az út végén az enyémet visszaváltjuk és annak az árából megvesszük a szép kártyát. Olyan örömmel ragyogott fel az arca, hogy szerintem ez így is fog történni.

Itt Lacó sorban áll, hogy megvegye a reptéri expresszre a jegyet. Ránk szóltak, hogy nem követtük a nyilakat (padlón), úgyhogy miután rendesen végigsétáltunk, szinte sorra is kerültünk. 

A szállás már tényleg kisebb kétségek között hagyott minket.. Holnap lefotózom, de elöljáróban annyit, hogy képzeljétek el a Nyugati-aluljárót több bazárral és két kirakodás között van két lift, amivel fel lehet jutni a megfelelő hostel szintjére. Eleve a bazárban nem egy épületbe vezetnek liftek, plusz mindenféle népeken kell keresztül verekednünk magunkat (egyébként kedvesek itt, sokan próbáltak elirányítani minket). A megfelelő lift és a liftes bácsi (nem vicc) eligazítása után fellifteztünk a rossz szintre. Mivel ez egy tömeg-lift, így a nyolcadikról lelifteztünk a földszintre, majd vissza a jó tizenhatodikra. A szobánk meg a hatodikon van. Ez a le-föl kaland nem szerettette meg velem jobban a lifteket... Most pedig itt szöszmögünk, tisztán és pogácsával jóllakottan, várva a holbapi napot..