Suzhou régi része tele van kanálisokkal, ráadásul pont az egyik legismertebb utcában szálltunk meg, így egyből élvezhettük a látványt. Nos, a kanálisos helyek hátránya a pára, ezt saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, ugyanis elkapott minket a nyári meleg. Mivel egyikünk sem tartozik a hőkedvelők közé, igencsak szenvedtünk (főleg én). No de sebaj, igyekeztünk a legtöbbet kihozni a napból, hiszen este vonatoztunk tovább Shanghaiba. 

Reggel az első dolgunk a reggeli felkutatása volt természetesen. Legnagyobb bánatunkra a városiak nem igen siették el a felkelést, mert 9-kor még csak alig 1-2 árus volt nyitva. Márpedig mi mindenképpen valami suzhou-it szerettünk volna enni. Így esett a választásunk egy hússal töltött lepényre, amit egy nénike árult. Finom volt, de azért még éhesek maradtunk, szóval egy Hefu Noodles nevű helyre is beültünk és ketten együtt ettünk zöldséges pirított tésztát. Egyébként ez a hely egy étteremlánc tagja, Shanghaiban már ettünk egy ugyanilyenben és elégedettek voltunk akkor és most is. 

Elsőként a Szerény Adminisztrátor Kertjébe tartottunk, de sikerült szokásunkhoz híven cikk-cakkban közlekedni, így képet kaptunk a környező utcákról is. Néhol egy lopott pillantással még a lakásokba is be tudtunk kukkantani.. Sokan pedig kint szárították a ruhájukat az utcán, amitől séta közben olyan érzésem lett, mintha a házak hátsó kertjében lennék. 

A Szerény Adminisztrátor Kertje mindkettőnknek nagyon tetszett a maga nyugalmával. Itt elég sok időt eldöntöttünk, de a nagy meleg miatt jól is esett a zöld, árnyékos kertekben sétálgatni. 

A kert után a Beisi Ta nevű pagodához igyekeztünk, de először megleptük magunkat egy fagyival. Melegben muszáj volt... Az ingyenesen látogatható pagoda előtt egy hatalmas Pu-taj (nevető Buddha) szobor kapott helyet. Azóta megnéztem, hogy elvileg a bőség, szerencse jelképe. Ezt sajnos telefonnal nem fotóztam, pedig egy jelenség.. 

A pagodától a Tigris-hegyre és a Shangtang útra szerettünk volna eljutni, ami kicsit kalandosan sikerüt. Mert minden kínai, akit megkérdeztünk, másfele irányított minket (busszal akartunk menni). Végül eljutottunk, de addig rohangáltunk egy sort. 

A Tigris-hegyen álló ferde pagoda (ebből a szögből kevésbé látványos, de 2,3 métert dől a talapzathoz képest):

A pagodától elindultunk a Shangtang utcán, de először nem értettük, mi izgi annyira, bár mi egészen az elejétől, a nem turistáknak szánt részétől kezdtük bejárni. Nem bántuk egyáltalán, Lacó még a ránk "vájguozsön",  azaz "idegen" felkiáltással mutogató gyerekeknek a "Magyarországot" is megtanította, kisebb nevetgélés közepette. Az utca elején egyébként meglehetős szegénységben laknak az emberek (nekünk úgy tűnt), de láttunk nagyon kedves jeleneteket, például ahogy az iskola kapujában a gyerekek a robogóval érkező szüleiket várták. Amikor elérkeztünk az utca nagyközönségnek ajánlott részére, megértettük, mire a hírnév (a pekingi nyári palota azonos nevű részét erről a helyről mintázták). Valóban bájos a városnak ez a része, bár kicsit hirtelen volt a váltás az életüket élő helyiekkel és a zsibongó látogatókkal teli utcarész között. 

Bevallom, itt már rendesen kínlódtam a melegtől, pedig szerintem ez még távolról sem a nyári átlag. 

A Shangtang után visszatértünk a szállásunk környékére, vacsiztunk egyet (rákos wonton, ami levesben felszolgált töltött gombócokat jelent), majd kibattyogtunk a vasútállomásra, ami a meleg párában nagy táskákkal igazi élvezet volt. A vonaton szusszanhattunk és a már jól megszokott kényelemben suhantunk Shanghai felé. (Akaratlanul összehasonlítgatjuk a MÁV szolgáltatásaival, de azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi a jobb vasúti opciót választottuk, azért itt is megvannak a lassabb hagyományos vonatok. Nem annyival drágább a gyors, de időben sokkal inkább megérte ezt választani.) 

Ma Shanghait jártuk be, de találtunk ismét újdonságot. Elsőként a szobacsere kérdését intéztük el, mert ablaktalan szobában voltunk és anno úgy gondoltuk, ezzel nem lesz semmi gond (kicsit klausztrofób). Persze, mit finnyáskodunk, de ha lehet változtatni, akkor inkább legyen ablakunk, hogy beengedhessük a friss shanghai levegőt (most az előrejelzések ellenére jó amúgy). Szerencsére a recepciós srác nagyon segítőkész volt, még később a reggeliző helyre is adott tanácsot. 

Reggelizni tehát a közeli piacra mentünk és a legutóbbi alkalommal már kipróbált wrapos finomságot ettük. Persze nem akárhogyan! Mivel a szállásunk relatív közel volt a Bundhoz, kisétáltunk oda és a felhőkarcolók társaságában fogyasztottuk el a szerzeményünket. 

A piacon vettünk még mandrancsot is. Mivel Lac beszél kínaiul, látványos, ahogy a helyiek megnyílnak, miután megszólal kínaiul. Ma persze meg is mosolyogtak minket, mert Lac a pekingi kiejtést tanulja, ami itt viccesnek hat. 

Ezt követően a régi shanghai részhez, a Zhujiajiao negyedbe, mentünk röpke 1 órányi vonatúttal. Na, itt megint folyékony halmazállapotot vettünk fel. Most jobban bírtuk, mint tegnap és fagyi helyett az itt nagyon menő, utcán kapható üdítők egyikét próbáltuk ki, a választásunk a grapefruitos zöld teára esett. 

Kicsit hasonló volt a suzhou-i élményhez a városrész, mert itt is csatornák szegélyezték az utcákat. Mindenhol csónakok jártak, a látogatók pedig a hajókázás után a rengeteg árus valamelyikénél ajándékokat vásárolhattak vagy megebédelhettek. Vagy félmeztelenül lepacsizhattak a gyanútlan szőkével - ahogy velem történt, ugyanis egy srác kétperces monológot hadart el nekem angolul (kb. "hello, mizujs, üdv itt, érezd jól magad, örültem, hogy megismertelek, stb), meg pacsiztunk. Laza. 

Mi nem voltunk még éhesek, így úgy döntöttünk, visszamegyünk a városközpontba és ott fogunk ebédelni, valamint utoljára kimegyünk a Bundra. 

A többiről már élőben jelentkezünk.. :)