Ahogy írtam,  a Fal után visszamentünk a hostelbe felfrissülni. Egy rövid szusszanás után elindultunk sétálni a környező sétálóutcákon. Igazából sok mindent nem tudtunk mára már tervezni, mert még el akartunk menni megvenni a vasárnapi vonatjegyeket is Suzhou-ba. Így végül tényleg csak mászkáltunk és felfedeztük a szállásunk környékét. Szuper helyen lakunk, csupa élettel teli, színes utcácska, éttermek, utca kifőzdék, árusok.. Tegnap este már elkavarodtunk egy kicsit arra, de nem jártuk be nagyon. Ezért most ez pont jó program volt a megfáradt lábainknak a jegyvétel előtt. Falatoztunk egy számunkra új fajta gombócot, ami rizses sertéshússal volt töltve. Ízletes, szaftos gombócokat ettünk, tökéletes nyammognivaló estére.

Ez a központi utca (Qianmen utca), ahol egy retro villamos fut olykor (amit teljesen véletlenül láttunk is). 

A sétát követően a vasútállomásra siettünk, reménykedve, hogy este nem lesz tömeg és sikerül emberi időben megvenni a jegyeket. Szerencsére valóban jókor mentünk, mert Lacó egyből oda is lépett az egyik szabad kasszához. Maga az állomás nem az, amire érkeztünk Pingyao-ból (Nyugatira érkeztünk és most a Déli kellett nekünk, onnan indul majd a vonat Suzhou-ba), kavarogtunk is egy kicsit. Biztos csak mi voltunk bénák, de az egyetlen jegyirodát a földszinten zárva találtuk és sehol sem volt kiírva, hogy lenne másik. Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy van a második szinten is (igen, több szintes az állomás..). De mégis hogyan lehet oda feljutni? Kirohantunk, visszarohantunk, majd végül kintről újra bementünk. Sikerült megtalálni, de ugyanezt eljátszottuk visszafele is, amikor a tűzlépcsőt találtuk egyetlen megoldásnak a metróhoz jutásra. Elég fura érzés volt Kínában egy hangárnyi állomás tűzlépcsőjén mászkálni, csak munketten..  Egyre viszont jó volt ez a macera, legalább "élesben" tudni fogjuk, merre kell mennünk (remélem). 

Jegyvétel után vettünk még egy adag gombócot kései vacsinak, majd irány a hostel, lassan alszunk, elfáradtunk mindketten.