Reggel időben felkeltünk, hogy tutira kiérjünk a vasútállomásra. Úgy saccoltuk, hogy ha egy órával előbb kiérünk, az bőven elég kell, hogy legyen. Végül úgy 45 perccel az indulás előtt érkeztünk az állomásra, de szerencsére azt már a jegyvételes kiruccanásunkból tudtuk, merre kell az állomáshoz menni a metrótól. Sajnos a metróból feljövet nem igazán arra mutatnak a táblák, amerre a tényleges dolgok találhatók, de ezt a katyvaszt már legutóbb kiismertük és most egyből a jó irányba kerültünk. Nem hiszem egyébként, hogy bénán tették ki a táblákat, szerintem csak valami átalakítás lehetett, ami miatt átrendeződött, merre kell menni. Sebaj, most egyszerűen eljutottunk az első checkhez, ahol a jegyünket és az útlevelünket is ellenőrizték. Ezt követően a kihelyezett információs táblán is könnyen megtaláltuk a mi járatunkat, ami a terminál másik feléről indult. Minden olyan, mint egy reptéren. Van biztonsági ellenőrzés, kapukhoz kell sietni, ahonnan a vonatok indulnak, ott várunk arra, hogy beengedjenek minket.. kinézetre pedig minden nagyon modern és tiszta. Itt is mindenhol találhatók vízautomaták, szóval ha csak üres üveg lett volna nálunk, akkor sem lett volna gond. Mielőtt az jut eszetekbe, mennyire biztonságos ezekből inni – forralt víz, illetve meleg víz jön belőle és ahogy látjuk, ezeknek a tisztaságára is figyelnek. Plusz, eddig semmi bajunk nem lett tőle. A mi kapunknál volt egy kisebb sor, úgyhogy mi is beálltunk, de nem tudtuk, miért nem lehet még bemenni a vágányhoz. Pontosan amiatt nem, mert ez egy reptérként működik és meg kell várni a hivatalos beszállás kezdetét. Ezt követően kinyitják a vágányokhoz vezető ajtót és mi átmehetünk a jegyünket a jegyellenőrző kapun lecsippantva. A helyünket is könnyű megtalálni, mert minden kocsin elektronikusan fel van tüntetve a száma, a helyek száma pedig az ülések melletti ablak felett látható. Valószínűleg itt nem járunk majd úgy, mint mikor Prágába tartva a vonatot átszámozták a fejünk felett és átmozgatták az embereket a határnál (Budapesten elrontották a számozás kiragasztását). A vonat maga is csúcs, hatalmas helyünk van, lejátszottak biztonsági instrukciókat, a tévén oktató videók mennek..

Mindezt a vonaton írtam, de azóta meg is érkeztünk Pingyaoba és ahogy láthattátok, jól is laktunk. A vasútállomásról busszal (108) jutottunk el a Pingyao vasútállomásig (kettő van a városban, mi a gyorsvasútira érkeztünk), ahonnan röpke 2.2 km sétát téve megérkeztünk a hostelhez. Ekkor épp meleg volt és nem annyira szuper hatalmas táskákkal melegben közlekedni. Meg is állapítottuk, hogy mi valamiért hűvösebb időre készültünk. 

A hostel nagyon helyes és a szobánk is autentikus kínai hangulattal rendelkezik. A hatalmas magasított ágy melett helyet kapott egy kis teázós sarok is. Még olvasnivalóval is készültek, amit végiglapozva találtam egy ott felejtett meglepetést az előző lakóktól. 

A városka maga nem nagy, de ez kellemes Xi'an meg Shanghai után. Az óvárosi rész fallal van körülvéve és szinte az egész a gyalogosoknak kedvez (persze tűkölő motorosok itt is járnak). Rengeteg az árus és az étterem, de minden az eredeti építkezèsi jegyeket mutatja. Elsőként a leghíresebb épületegyüttest, a kormányzó lakhelyét látogattuk meg. Ez a Ming és Csing dinasztiák idején a városi igazságszolgáltatási központot jelentette. Ami nekünk megmaradt leginkább, hogy a magiszter családja nem élhetett vele a csing szokás szerint, hanem csak bizonyos időközönként találkoztak. Egyszóval, mi nem akarnánk ezt a szerepet. Ráadásul itt található egy börtön is, amiből mára csak az enyhébb büntetésre használt cellák maradtak meg. Itt volt egy információs tábla, miszerint "a börtön egy része megsemmisült, itt a jelenleg enyhébb büntetésre használt cellák vannak", erről feltételeztük, hogy csak elírás és ma már nem vetik be ezeket...

Az épület bejáratánál fel lehetett menni az itteni Harangtoronyba is, ahonnan szenzációs kilátás nyílt a kis utcákra.

Ezt követően a Konfuciusz templomot jártuk be. Egyébként nincsenek messze egymástól, a város ezen része elég kicsi ahhoz, hogy rövid idő alatt el lehet jutni egyik látnivalótól a másikig és közben is élvezhettük a hangulatot. A templomhoz a városfalon keresztül jutottunk el, vagyis a déli kapunál felmentünk a falra és elsétáltunk a templomhoz vezető utcáig (kezdett elborulni az ég).

A városfalról:

A templomba belépve pénzt lehett dobni az ottani tavacskába és ahányat bedobsz, olyan típusú kívánságod lehet. Mi egyet dobtunk be, szóval a jó szerencse járt nekünk.

Kilépve a templomból:

Betérve a templom épületeibe egyértelművé vált, hogy Konfuciuszról valóban rengeteget meg lehet itt tudni, hiszen a hely tele van leírásokkal, életét ábrázoló makettekkel és szövegekkel. Mindez persze csak akkor nyer értelmet, ha tudsz kínaiul. Jelen állapotomban egy pár karaktert már felismerek, de kétlem, hogy Konfuciusz tanításai a "Kína", "Xi'an", "tűz", "hegy", stb. limitált szókincsen alapulnának.. De a felügyelő egyébként is kitessékelt minket, mert bezárt a hely (szerencsére addigra sikerült bejárni az egészet). Ezek után feltételeztük, hogy a többi is zár, így sétálgatást terveztünk. Azonban az idő megint közbeszólt, mert el kezdett cseperegni az eső. Szerintem ez a felhő követ minket. Sebaj, már kinéztük, hogy hol fogunk vacsizni és elsiettünk oda. Mákunk volt, mert mire falatozni kezdtünk, már ömlött az eső. Most kivételesen nem is volt nálunk semmilyen kabát.. de így, a meleg vacsi és a hideg sör mellett egyáltalán nem zavart minket a borongós idő. Desszertet is ettünk, datolyával és babpasztával töltött gombócokat. Mire végeztünk mindennel, az eső is elállt és ismét szép időnk lett.

Este tényleg csak sétálgattunk. Visszamentünk a városfalhoz is, hátha ki lesz világítva, de minden sötétségbe borult, úgyhogy miután keresztül-kasul bejártuk a zsibongó főbb utcákat, visszamentünk a hostelbe.