Reggel fél nyolckor kinéztem az ablakon, hogy megállapítsam a huashanos esélyeinket. Szakadt az eső. Ezt a hírt megosztottam Lacóval is, aki miután megnézte az összes lehetséges időjárás előrejelzést, a visszaalvást javasolta. Ez olyan jól sikerült, hogy fél tízkor ébredtünk fel újra. De nem bántuk, mert fáradtak voltunk és még mindig esett az eső, úgyhogy eleve lassabb napnak néztünk elébe. Egy biztos pont volt, hogy a városfalra felmegyünk. Elsőnek persze megint a reggeli volt a sürgető kérdés -  vagyis inkább ebéd -, így elindultunk a tegnapi irányba, nem messze a hosteltől. Mivel tudtuk, hogy van egy levesező az éttermes részen, egyenesen arrafelé vettük az irányt. Betérve kicsit megilletődve néztek ránk, szerintem sok külföldi nem evett még náluk. De a főnéni kezébe vette az irányítást és megpróbálta elmagyarázni, majd megmutatni, mit tudunk enni náluk. Végül a korábban már kipróbált kenyeres-szerű leves mellett döntöttünk (mindenre csak annyit tudok írni, hogy ''szerű'', mert nem sok fogalmam van sokszor, hogy pontosan mi is az). Kértünk hozzá köreteket is, illetve ecetes fokhagymát, ami már a legutóbbi alkalommal is bejött nekünk. A néni végig felügyelt minket és megmutogatta, mit hogyan kell. Például, hogy a fokhagymán még rajta van a héja, ezért azt mindenképpen hámozzuk meg evés előtt. Ezt amúgy örülök, hogy megmutatta, mert nem volt egyértelmű. De azért szerintem jókat szórakoznak rajtunk. Még jó, hogy Lacó beszél kínaiul, ez sokat segít. Kifelé menet kérdezte a néni, hogy ízlett. Persze rögtön bólogattunk meg mondtuk,hogy isteni finom volt és valóban, sajnos csak amiatt nem tudtuk megenni az egészet, hogy hatalmas adagokat kaptunk.

Ezzel egészen este kb 8-ig nem is kívántunk semmit, csak délután vettünk egy sütikét desszert gyanánt.

Elsőnek reggeli után a falhoz igyekeztünk, remélve, hogy megéri felmenni az eső ellenére is. Mivel ez a jegy is olcsóbb volt a kiírtnál és a kis pagodába ingyen mentünk be, csak arra tudok gondolni, hogy rossz időben csökkentik a jegyárakat. Ha ez így van, akkor szuper gondolatnak tartom. A falra felérve elszállt minden aggodalmunk, mert esőben is klassz látvány fogadott minket. Ráadásul bizonyos időkőzönként ismeretterjesztő táblákat tettek ki, így információt kaptunk a kapcsolódó történelmi tényekről is, pl milyen különböző lándzsákat használtak a katonák szerepüktől függően, vagy hogy milyen sikeres életútja volt a Japánból áttelepült fiatal tanulónak, aki még tiszteletbeli kínai nevet is kapott.

A falon bicikliztek páran, bennünk is megfordult a gondolat, de végül letettünk róla. Így csak sétáltunk egy hatalmasat, egészen keleti kapuhoz, mert onnan lehetett eljutni a következő napirendi ponthoz, a Nyolc Halhatatlan Templomához (Baxian Gong). Ez egy taoista templom, ahol a főkert falain fekete kőtáblákon tao szövegek és rajzok láthatók. A templom annyiban is különleges, hogy a tartógerendák nem csak színesre vannak festve, hanem életképeket, taoista jeleneteket is ábrázoltak rajtuk, amit korábban nem láttam még máshol. 

Alább a falon a kőtáblákat látni.

Kis színes a templomi szokásokról: az imahelyek melletti falra kifüggesztették, hogyan kell helyesen megadni a tiszteletet az isteneknek. Ezt a gyakorlatban is láttuk, mert egy kisfiú érkezett a szüleivel és minden ponton kilesett a kezei alól, hogy a szülei épp mit csinálnak, mi meg őt lestük meg.

És ha már itt tartunk, ezen a poszteren is látható Qr kód. Ennek a jelentősége, hogy itt minden ezzel intéznek: fizetnek, infót kérnek, ajánlást tesznek, stb.

A templom nagyobb, mint amekkorának hittük, viszont annál nyugisabb. Biztos az eső is közrejátszott benne, hogy alig voltak. Így szinte magunknak tudhattuk az egészet. A templom után Lacó feltétlen meg akarta keresni azt a helyet, amiről látott egy képet a neten. Szóval el kezdtünk a városfal mentén kívül sétálni.

Érdekes panelprogram - szerintem izgalmasan néz ki, Lacónak nem nyerte el a tetszését.

Szerencsére az idő is jobbra fordult, még mindig borús, de nem esett. Lacó kinézett helyét nem találtuk meg, de csupa szép részen jártunk. Xi'anban figyelnek a tisztaságra és a hangulatos kertek kialakítására is. A fal tövében is végig parkosított rész található,amit mindenképp érdemes legalább egy szakaszon bejárni. A gyönyörúen kialakított sétányon a fiatalok és idősek egyaránt jól érezhetik magukat - még szabadtéri tornaeszközöket is kihelyeztek a mozogni vágyóknak. (Plusz pont, hogy 500 méterenként mosdókat is találni, egyelőre ezen a téren el vagyunk ámulva.)

Lehet, hogy ma nem volt a legjobb időnk, de kezdtük megint lejárni a lábunkat. Viszont oszladozott a felhőréteg..

Bár még mindig nem voltunk kifejezetten éhesek, de azért tudtunk volna enni. Szerettünk volna elsétálni a muszlim negyedbe, de győzött a fáradtság és az éttermes utcánkban kerestünk inkább valamit. Mivel Lacó már egy ideje emlegette a ''gyaodzöt'' (jiaozi), nagyon megörültünk, hogy találtunk egy erre specializálódott helyet. Nem mondhatnám, hogy megértettük, mit eszünk, de Lacó már az asztalnál ülve lefordítgatta és disznóhúsos, retekkel kevertet kaptunk. Először fejenként valami 24 járt volna, de arra azért kicsit hátrahőköltünk (ennyire nem voltunk éhesek), így végül alkudtunk és 16-ot hoztak nekünk fejenként (ami azért inkább 17-18 volt). Finoman készítették, ismét elégedettek lehettünk és boldogan távoztunk a hostel irányába.

Holnap elvonatozunk Pingyaoba, onnan jelentkezünk.