Ma kényelmesek voltunk. Délelőtt nyugiban elkészültünk, majd elindultunk reggelit vadászni. A hostelesek csak annyit mondtak, haladjunk az utcán balra és bele fogunk akadni pár kajáldába. Ez valóban így is volt, egy egész utcányi kifőzde fogadott minket. Valami tésztásat képzeltünk el reggelinek, így az első helyről, ami egy levesező volt, ki is jöttünk. Végül egy pici helyre ültünk be, ahol hideg szószos tésztát ettünk. Nagyon jól esett mindkettőnknek!
Jóllakottan elindultunk hát az első látnivalóhoz, a Dob toronyhoz (Drum tower).
Erről azt kell tudni, hogy anno a Tang dinasztia idején építették majd a következő dinasztiák idején is használták, mégpedig különböző üzenetek közvetítésére. Kb a korai időjárás jelentéseket képzeljétek el: nagy hőség, kis hőség, hideg eső, stb. Mindegyik üzenetnek saját dobja van (ahogy a meteorológusok is csak 5-6 frázist használnak.. ’’Zápor, zivatar várható’’, ugye).
A Drum towerből ráláttunk a Bell towerre (Harang torony), aminek a funkciója hasonló a doboséhoz, csak itt a városkapu zárását jelezték, vagy például éjjel így intették óvatosságra a városban közlekedőket.
A Bell tower után a muszlim negyedbe vezetett az utunk, meg szerettük volna nézni a helyi mecsetet (Nagy mecset). Picit el kezdett cseperegni az eső, de nem volt vészes, kellemes lett legalább a hőmérséklet. Kellemesebb is volt így sétálgatni, főleg, hogy ahova csak néztünk, a legkülönfélébb ételek fogadtak minket. Itt nem érdemes hezitálni, ki kell próbálni, ami elénk kerül. Lacó a helyi sztár mellett, a Rou Jia Mo (肉夹馍) mellett döntött (ez egy pita-szerűségbe pakolt szaggatott hús, szósz - helyi hamburgernek szokták emlegetni), addig én egy pálcikás sült húsra szavaztam. Lac 15 percig biztosan várt, de ínycsiklandó lett az eredmény, 15 rmb árért. Egy másik utcában kipróbáltunk egy adag ragacsos rizs desszertet is, ráadásul egy adag két típust is tartalmazott, simát és töltöttet, illetve az egészet leöntötte az árus valamilyen mézes rózsaszósszal (nem elírás, valóban rózsából/virágból készült szósz volt). Ilyet még tuti veszünk, isteni!
A mai nap kulináris szempontból remek, de akartunk még egy kis kultúrát is becsempészni, így tovább kerestük a mecsetet. Nem annyira nehéz megtalálni, csak mellékutcában van és mi előtte élveztük kicsit a negyed hangulatát.
A mecset 25 rmb/főért látogatható és természetesen a rövid szoknya nem megengedett, így magamra kötöttem a kendőmet és úgy vonultam végig az egészen. Ma amúgy is jó hasznát vettem, mert a leégés miatt hordtam egy ideig, hogy ne érje közvetlen fény a kezemet. A mecset nem igazán a megszokott kinézetű, mi különösen a minaretnél hümmögtünk egy sort. De erről majd mutatunk videót inkább.
Az eddigi mecsetekben sosem éreztem különösebb nyugalmat, de itt minden annyira csendes és hangulatos volt, hogy ha épp stresszeltem is volna, itt tuti lenyugszom. Mindenképpen érdemes volt ellátogatni ide. A mai napnak egyik jellemzője, a virágillat, itt mutatkozott meg egyik legerősebben. Nem tudjuk, miket ültetnek, de mindenhol isteni finom illatot érzünk a kertekben, sokszor egy átlag utcában is. Mivel itt el kezdett szakadni az eső, az egyik pavilonban vártunk és élveztük a nyugalmat, amit a hely árasztott. Közben megbeszéltük, hogy a Kis Liba Pagodához metrózunk el, a Nagy Liba Pagodát pedig másnapra hagyjuk. A metró itt nem olyan zökkenőmentes, mint Shanghaiban, de itt sem volt gond. Az egyetlen nehézségünk, hogy nem akarja elfogadni a bankjegyet a jegykiadó automata, ezzel elég sokat szöszöltünk. Tömeg nem vészes, nem éri el a pesti reggeleket. A Pagoda rögtön levett minket a lábunkról, pedig esőben néztük meg. De talán így még különlegesebb is volt. (Itt rózsa illat terjengett, mmm.) Lacó megkongatta a pagoda kertyében álló nagy harangot, ami állítólag garantálja a kívánságot. Erről nincs telefonos fotó, mert videóra vettem.
Kívánságok:
Pagoda után elmetróztunk egy másik városrészbe, de ott nem ért minket különösebben extra élmény, így most nem részletezem. Viszont visszasétáltunk a muszlim negyedbe, mert tetszett az a nyüzsgő forgatag (meg persze kaja). Xi’an minden szinten belopta magát a szívünkbe, ez már tényleg kínai hangulatú város, Shanghai modernsége és a huangshani természet után izgalmas egy kicsit a tradicionálisabb kínai építészetet és kultúrát megtapasztalni. Például, hogy lépten-nyomon egy robogó vagy biciklis útjában találjuk magunkat. Vagy, hogy hangosan üvöltözve hirdetik teljesen átlag butikok ajtajából a termékeiket. Mindenki nagyon segítőkész, kedves és barátságos. Amint betérünk valahova, egyből jót szórakoznak rajtunk és egészen lelkesen kezdenek magyarázni, amint Lac megszólal kínaiul. Ez történt a gombócozásunkkor is este, vagy a levesezőben, ahova beültünk. Igyekeztünk nem annyira turistásnak látszó helyeket választani (bár ennek talán itt nincs jelentősége). Plusz, kipróbálunk mindent, ami megtetszik. Még szemezek a nyársra tűzött sült tintahallal, de egyelőre nem vettünk. Helyette kipróbáltam az általam puliszkának nézett valamit, amiről kiderült, hogy szintén ragacsos rizs, csak sárga.
Este hazasétálás közben megnéztük kivilágítva is a látványosságokat.
Egy jó fotót jó háttér előtt :
