Tegnapi kis színes: amikor a Tienanmen térhez álltunk sorba, Lac elnevette magát, mert épp hallotta, hogy a mögöttünk álló kínai bácsikák az előttünk várakozó csajszi kínai tetkóján mulattak. Ugyanis a lányon lévő felirat két karakterből állt és a másodiknak semmi értelme nem volt. Szóval nem árt vigyázni, mit tetováltat magára az ember...(ezek szerint igazak a pletykák, miszerint a kínai jeles tetkók nagy százalékban hülyeséget jelentenek)
A másik, hogy itt mindenki jégkrémet eszik. Állandóan. Tegnap a palotánál már én sem bírtam tovább és vettünk egy kis doboz vanília fagyit (amiről nem régen megtudtuk, hogyan készül, de nem osztom meg veletek, hogy ti továbbra is boldog tudatlanságban ehessetek vaníliás jégkrémet).
A mai programunk a Nagy Fal. Reggel fél 8-kor indult a hosteles kirándulás, úgyhogy időben kelni kellett. A túra a fal egyik kevésbé látogatott szakaszára vitt, aminek külön örültünk, mert így a maga teljességében megélhettük a látványt. Nem egyszerű ám megmászni azt a kijelölt 7 tornyon átívelő utat.. Végig meredeken emelkedő lépcsősoron vagy sima köveken kell menni, és igencsak megnehezítette a haladást a lépcsőfokok eltérő mérete. Reggelire csak péksütit tudtunk most enni (sajnos), ami távolról sem jelentett olyan jó energiaforrást, mint pl. a huangshani reggelink. Ez a negyedik toronynál gondot is okozott, mert leesett a vércukrom, szóval hosszabb ideig megálltunk, hogy magamhoz térhessek (nem lett semmi gond, kis banán és keksz után visszanyertem az erőmet). A séta után kaptunk ebédet, ami nagyon finomnak bizonyult és tökéletes volt a fárasztó nap után. Egyébként úgy 3 órát töltöttünk a falon, igyekeztünk kiélvezni a látványt (a képeken nem annyira látszik, de szép napos időt fogtunk ki, kis párával).
Érkezésünkkor Steve, a kínai idegenvezetőnk elmesélt két történetet, hogy kicsit ráhangoljon minket a hely történelmi múltjára is (egy kis busznyi turista, németek, franciák, amerikaiak és ausztrálok). Az egyik történet arról szólt, hogy a fal építésekor egy nő elveszítette a férjét. Emiatt annyit és addig sírt, amíg a fal le nem omlott a könnyeitől. A másik sztori nem igazi legenda, Steve csak azért mesélte el, mert a családjában minden generáció ezzel vicceli meg a következőt. Mégpedig, hogy Csin Si Huang-ti azért építtette meg a falat, mert álmot látott. Az első álom szerint az életében lévő nők nagyon szépek lesznek. Ez az álom teljesült, de az anyja szebbé fiatalodott, mint a felesége. Ezért el akarta venni az anyját, mire azt álmodta, hogy ezt csak akkor teheti meg, ha megépíti a falat. Persze ez nem igazi legenda, hiszen a fal a mongol és más népek behatolásai miatt épült. De vicces volt, ahogy Steve elmesélte.
És hogy milyen ott sétálni, ahol százezrek adták az életüket építés közben és most a világ egyik ember építette csodája? Elmondani lehetetlen, jöjjenek inkább a képek.
