Ma először megtapasztalhattuk, milyen is tud lenni az a hírhedt kínai tömeg. A magyarok nem tudnak semmit az "annyian vannak, mint az oroszok" mondásukkal...

De kezdjük az elején. Sikerült igazán jót aludni, főleg Lacónak, aki este ugyan még kérte, hogy olvassam fel a blogra írtakat, de mélyálomba zuhant azonnal. Pedig csak 1 mondatot kellett már leírnom...Szóval reggel fél 10 körül feltápászkodtunk és nyugiban elkészültünk. Ugyan elnyammogtuk az otthoni kaja utolsó maradványait, egy kakaós csigát, de eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a helyi reggelik egyikét is, a palacsintaszerű töltött tekercset. Persze fogalmunk sem volt, hol lehet ilyet kapni, így arra jutottunk, hogy a Yu Kertnél teszünk egy próbát. Rögtön a metró kimáratnál szerencsénk volt és belefutottunk egy utcai sütödébe. Nem kellett több felhívás :) 

Az egyetlen apró szépséghiba az volt, hogy beleültünk valamibe.. innentől mi lettünk a fekete seggűek (upsz, csúnyaszó). Igazából onnantól kezdve megfigyeltük, hogy minden padkánál látszódik, hol ültek korábban, mert kb fél méternként egy tisztább folt látható. Nyilvánvalóan mi nem egy tiszta foltra tettük le magunkat..

Sebaj, irány a Yu kert! 

Az odaút vicces volt. Velem egy egészcsaládi fotózkodott, Lac 10 percig próbálta elmagyaráztatni az egyik itókának a tartalmát, bambusz parkban sétáltunk és véletlen belefutottunk egy régi templomba.

Mindezek után végre megérkeztünk a  Yu kerthez (előbbi tavas képen). 

Na, itt felfedeztük, hogy egyrészt ma tuti lesz hol és mit ennünk (gombócozók mindenhol), másrészről kicsit sokan vannak...Pára is, meleg is, tömeg is..de annyira nem ijedtünk meg, gyorsan haladt a sor. A kertben van egy teázó, ahova ugyan betértünk, de az árlistát látva ki is fordultunk (kb 2000 huf egy tea fejenként). Inkább gyönyörködtünk a parkban. Hatalmas amúgy, zegzugos és elképesztően hangulatos. Pavilonok, sziklás kertecskék, tavak...a tömeg tűrhetően eloszlott, így lehetőségünk volt élvezni a parkot. 

A kert után ebédre vágytunk, így körbenéztünk a bejáratnál lévő kifőzdęk között. Elsőnek rákos gombócot ettünk. Itt y legtöbb ilyen úgy működik, hogy miután kiválasztottad és kifizetted az ételt, adnak egy blokkot és annak ellenében átveheted a rendelésedet, miközben a sorban kb végignézed, ahogy elkészül. De megérte, isteni íze volt és kipróbáltuk balzsamecettel is. Következő választásunk egy újabb gombóc volt, de ez gyakorlatilag tömény tésztából gyúrt kis golyót jelent ez esetben. Lacó szerint ettek ilyet Szingapúrban és ott finomként emlékezett rá. Itt nem volt az. Ej, na sebaj, legalább ezt is kipróbáltuk.

Ebéd után úgy döntöttünk,hogy kipróbáljuk a könyv által ajánlott 90 perces sétát. Erre csak annyit mondanék, hogy a könyv szerkesztőinek ideje frissíteniük a leírást. Gyakorlatilag semmi sem volt építkezési területeken kívül azokon a helyeken, ahol látnunk kellett volna valami érdekeset. Betévedtünk viszont egy parkba, amit az idősebb generáció vett birtokba - tornáztak, játszottak, zenét hallgattak. Az egyik bácsi zenére fekvőtámaszozott. Volt vagy 70 éves, van mihez tartanunk magunkat ezentúl. Ezután egy másik parkot is megnéztünk, ahol sárkányt eregetett két bácsika. Ami meglepett minket, hogy napközben is mennyien kimennek sétálni.

Nap végére a francia negyedet hagytuk. Ebben az a fura, hogy szinte semmi kínai sincs benne elsőre..de aztán itt is felfedeztük a szuper kis bazárost, ahol egymást érték az árusok. A francia negyed szélén vacsiztunk meg, plusz be akartunk ülni egy sörre, amiből nem lett végül semmi.

Na és akkor a tömeg...utoljára egy esti folyóparti sétát teveztünk..nem tudtuk, hogy ezt inkább el kéne felejteni..ugyanis akkora volt a tömeg a metrótól a partig, hogy katonák terelték a mépet. Konkrétan forgalmi dugóba kerültünk, csak éppen gyalog...kibekkeltük és csináltunk pár esti képet..de új értelmet nyert a nyomakodás....